DoubleB Hungarian Astronomical Team

Résztvevők: / Balassa Viktor, Babai Ádám, Bóta Roland /

Magyarország, Pest Megye, Tárnok

(2010.12.04; 21:30 – 2010.12.05; 6:45)

Távcső:  Carena 60/700 (Akro.)
               - 12,5 mm (56x)
               - 4 mm (175x)
               - Barlow 2,3x
               - Fordító 1,5x

Időjárás:
- 21:30 - 23:45  -Enyhén felhős ég; átlag -6°C
- 23:45 - 6:45  -Kristálytiszta ég; átlag -8,5°C

Fényszennyezettség:

- É-ÉK felől Érd fényei: Azimut +12° -ig
- K-DK felől Százhalombatta fényei: Azimut +7° -ig

Meteorészlelés: 4-5/óra

Észlelés helye: ˝A˝ Terasz

………………………………………………………………………….

(12.04; 21:00-21:30)

Boltba indultunk észlelőitalokat vásárolni, közbe már terveztük, hogy mit fogunk megnézni, végül úgy döntöttünk, hogy majd adja magát amikor már elkezdjük az észlelést.

(12.04; 21:30-23:00)

Kivonultunk a teraszra 2 vörösbor 2 kóla némi nápolyi, elenyésző óriásropi, és észlelőmarcipánszeletcsokibevonattal kíséretében. Az ég enyhén felhős, de a 2 hétig tartó mindent eltakaróshoz képest maga a mennyország. A hőmérséklet jóval fagypont alatt ’kollimál’. Szerény megfigyelésem szerint: duplapulcsi, duplagatya, duplakabát, sapi, sál nélküli kintmaradás esetén, az ember észlelésre használhatatlan. A távcső kellően lehűlt (kihelyezve: kb 20:40), úgyhogy az első koccintás után neki is láttunk. 21:35:  Elsőnek a Jupiter-re álltunk rá, a 4mm-es (175x)-ös okkuval, nekem 10 éves korom óta ez az első távcsöves észlelésem, úgyhogy izgatottan vártam már ezt a napot. Nagyon szép éles képet adott, bár a sávok nem voltak jól elhatárolhatók, de felismerhető volt, hogy igen ez a Jupiter. Egy kevéske fókuszálás után a kép szó szerint tű éles lett, és nagyon apróban, de lehetett látni Jupiternek az egyik holdját, az Európát. Én nem hittem a szememnek, átadtam Viktornak a távcsövet hogy azt csak én látom, vagy tényleg ott van? Azt mondta hogy igen az biztos hogy az. Én nagyon meglepődtem, hogy ez a kis piaci párezer forintos távcső mire képes. Stelláriumon is megnéztük hogy a Jupiter mellett hogy helyezkedik el az Európa (természetesen figyelembe véve,  hogy a távcsövet fordító lencse nélkül használjuk) , és megbizonyosodtunk hogy az tényleg az. Igazából percekig néztük a Jupitert hátha más holdját is megpillantjuk körülötte, de az Európán kívül mást nem láttunk. 21:50: Nézzük meg az Orion köd-öt szólalt meg Ádám. Kicsit nehezebben talán mint a Jupitert, 1-2 percünkbe telt mire sikerült befogni. Egyszerűen gyönyörű szép! A köd viszonylag tökéletesen látszik körülötte ha ráfókuszálok a köd eltűnik, a csillagok élesebbek a ködben, ha a ködöt szeretném jobban szemügyre venni, defókuszálni kellett hogy a csillagok benne elhomályosodjanak és akkor a köd látszott tökéletesen, de a fókuszáló állítgatásával rövid időn belül sikerült egyensúlyba hozni a köd és a benne lévő csillagok élességét. Szenzációs látvány! Próbálkoztunk a 12.5 mm-es okku-val de nagyon pici lett, ezért visszaszereltünk 4 mm-esre.  Fókuszált állapotban amikor a köd nem látszik a benne lévő csillagok élesek és nagyon kicsit de látszik a bontódás. 22:15: Hőmérséklet -6,2°C. A szellő által arcunkba visszafújt lehelet jegesre fagy az arcunkon, úgyhogy csoportos döntéshozatalt  tartottunk egy újabb pohár észlelőital mellet, és arra a következtetésre jutottunk hogy 23:00-ig, betérünk a szobába, vacsorázunk, agysejtjeinket égy újabb pohár nedűvel felmelegítjük, majd folytatjuk az észlelőtúrát.

(12.04; 23:00-12.05; 02:00)

 23:00: Újult erővel látunk neki a következő észlelési sorozatnak, amely közös döntéssel a Bika csillagkép volt. Egy látszólagos kettőssel kezdtünk. Theta1 Tau, Theta2 Tau. A távcső tökéletesen kettészedi. 12.5 mm -essel Szorosan egymást kísérik, mintha kézen fognák egymást. Erősen kéken vibráló a fényük. Igazán szép. 23:11: Viktor mondta hogy mozgassam a tubust NY-ÉNY-i irányba. Na bumm. A pupillám 2 tized másodperc alatt 70%-ot veszített az átmérőjéből. Igazából számíthattam volna rá, de még mindig a Tau-kon járt az eszem ezért már késő volt végiggondolni mit is szeretne a kedves észlelőtársam. Hát igen: ez az Aldebaran lesz! Nem véletlenül ez a bika szeme! Vörösen izzik, mindent elnyom maga körül, egy igazi óriás, szinte megvilágítja maga körül a teret. Szó szerint olyan érzés fogja el az ember, hogy nézi őt. Eszem bejutott egy mondás, hogy „Igazán csak a szívével lát az ember” Nos hát ez a bika csillagképre is igaz, ugyanis a következő észlelési objektum az M45 (Fiastyúk, Plejádok) A Bika Szíve! 23:19: Viktor kapta a lehetőséget hogy hármunk közül ő pillanthassa meg először. Viktor háta még a zenittükör használata közben is szabályos derékszöget írt le keresés közben. Nagy volt a csönd, és csak egy szóra vártunk… Megvan! Átadta Ádámnak a helyet : a gyönyörű és nagyon szép + korhatár alatti olvasóink számára nem teszem közzé szavak kombinációjából alkotott mondatát hallva, már alig vártam hogy sorra kerüljek. Belenéztem a okku-ba és nekem is elállt a szavam egy pár másodperce. Hihetetlen látvány fogadott gyönyörűen szétbontotta a 4mm-es okku. Minden fényesebb csillaga látszott: Alcyone, Merope, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, egyedül a Pleione volt beleolvadva az Atlas-ba az nehezen kivehető volt. Megpróbáltuk 12.5 mm-essel plusz a 2,3x os barlow-val, de csak egy pacának látszott hiába próbáltuk fókuszálni. úgyhogy lemondtunk róla, egy pár órával később jöttünk rá hogy lehet hogy zenittükör nélkül kellett volna megpróbálni, hátha úgy megfelelő lett volna a fókusz. Egy szó mint 100 4mm-essel (175x) lélegzetelállító! 23:35:  Egy kicsit visszatértünk az Orionba. Ádám pásztázza az eget. Megnéztük a Rigel-t, kék vibráló pont volt, de láttam benne valamit amitől megvolt a maga egyénisége, valahogy más hatást keltett a többi (kéken vibráló) csillag közül. De lehet hogy ez csak az én meglátásom. Ádám tovább keresgél… Nézzük meg a Betelgeuse-t. 23:37: Na igen. Szólaltam meg mikor belepillantottam az okku-ba. Ez tényleg gyönyörű. Rozsdavörös színben vibrál, és hatalmas. Engem személy szerint nagyon megfogott, de láttam a srácokon hogy nekik is nagyon tetszik. Egy újabb pohár észlelőital után éjfélt ütött az óra. Letördeltük magunkról a jégcsapokat és bejöttünk egy-két órácskára stelláriumozni.

(12.05; 02:00-06:13)

2:03: Újabb észlelési objektumokkal és nápolyival feltöltve kimentünk megkeresni őket. Elsőnek a Mizar Alcor kettőst választottuk, elég gyorsan okku-ba került gyönyörűen szétbontotta, elég nehéz volt fókuszálni ugyanis a hőmérséklet tovább csökkent. 2:21: Viktor nem győzi törölgetni a főlencsét, amint megtörli egy újabb páraréteg ráfagy. A hőmérséklet -7,4°C. De érdekes dolog történt, ugyanis a főlencsén rengeteg jégkristály volt mégis elég éles maradt a kép, mellénk állt a szerencse. Következő észlelési objektumunk az M31 Androméda Galaxis. Viktor ráállította a csövet. Ez az észlelés több-kevesebb sikerrel végződött. Eléggé halvány volt alakja éppen hogy kivehető, de így is nagy élmény volt egy kicsivel közelebbinek látni mint szabad szemmel. Próbáltuk 4mm-essel 12.5mm-essel egyik sem mutatott tisztább vagy jobban látható képet. Arra is gondoltunk, hogy a főlencse lesz a ludas, de hiába törölgettünk, semmi. Igaz hogy nagyon halványan, de megvolt, elégedettek voltunk. 2:57: Épp Ádámmal nézegettük az Orion ködöt, amivel nem tudtunk betelni, Viktor megszólalt: „Gyerekek én ott látok valamit!” és ott tényleg volt valami, csak akkor láttunk ha nagyon mellénéztünk, de 2-3mp- es szemfókusz után lehetett csak látni nagyon-nagyon halványan. Hát akkor fordítsuk rá a csövet! Viktor belenéz az okku-ba, és csak ennyit mondott: „Ezt látnotok kell!”. Belenéztem és egy gyönyörű szép nyílthalmaz tárult a szemem elé. 2 néhol 3 egy helyen nehezen kivehető volt, de 4 csillag volt csoportokba húzódva. Eszméletlen látvány volt. Viktort beküldtük, hogy nézze meg a Stelláriumba hogy mi ez. Megtalálta. Bementünk mi is. Az objektum neve: Praesepe M44. A Stelláriumba látott kép tökéletesen megegyezett a csőben látottal. Ez számunkra nagy élmény volt hogy nem a stelláriumba látottak alapján kerestünk objektumot, hanem megláttuk az égen és a stelláriumba kellett rákeresni hogy most mi is ez a nagyon halvány felhő. Erre ittunk is egy újabb pohár M44észlelőitalt. 4:13: A Stelláriumba tovább keresgélve találtunk egy gömbhalmazt a Herkules csillagkép-ben, ez volt az M13. Kimentünk hát hogy megtaláljuk, meg is találtuk, de még halványabb volt mint az Androméda Galaxis. Amikor belenéztem az okkulárba 4-5 másodpercet várni kellett mire megláttam annyira halvány volt, a körvonalai épphogy látszottak. Itt is próbáltuk cserélgetni az okkulárokat, kombinálni a barlow-val vagy a fordítóval, de sikertelenül. 4:46: A hőmérséklet megint rendre utasított minket. A hőmérő -8,1°C mutat. Bemegyünk megint egy órácskára.

(12.05; 06:13-06:45)

06:13: A fagyás elleni rehabilitáció után kipillantva az ablakon megláttunk egy fényesen ragyogó csillagot D-K irányába. Nem is volt kérdés, ez a Vénusz. Egyből kirohantunk, hogy megnézzük, de egy igen nagy technikai problémával kellett szembenéznünk.

Hát igen. A távcső konkrétan porcelán törékenyre fagyott. Külső hőmérséklet: -9,2°C.  Néhány papírzsepivel tükör simára políroztuk a csövet meg a főlencsét, és már toltuk is rá a Vénuszra. Hát az nem volt semmi látvány. A nap nagyon halványan épp csak kezdett fölkelni, és sarló alakban megvilágította a Vénuszt. Mint 4mm-essel, mind 12.5mm-essel felelmelő volt, a bolygónak a nem megvilágított része is tisztán látszódott, teljesen olyan érzete volt az embernek mintha holdat nézne, csak fordítva nézett volna bele a binokulárba. Ez a legjobb hasonlat rá. Eszünkbe jutott, hogy a Szaturnuszt még nem is néztük meg, úgyhogy Viktor neki is látott. A megvan szó el is hangzott, úgyhogy én is odaálltam, hogy megnézzem. Hát én nem is tudtam kifejezni magam, ott volt a távolba a kép tű éles, a színei mintha valamelyik internetes képet néznéd. A gyűrűjét is szépen lehet látni ismét elcsodálkoztam, mint az elején a Jupiternél. Egyszerűen hihetetlen hogy mire képes ez a kis távcső, ami 10 perce olyan szinten szét volt fagyva, hogy semmit se láttam benne. És tű éles képpel mutatta nekem a Szaturnuszt. Ez volt a legmeglepőbb dolog nekem az egész éjszakás észlelés alatt. A napfény egyre jobban beszennyezte az eget, lassan megszűntek a csillagok, egyedül a Vénusz volt még életben, de az olyan fényesen ragyogott (szó szerint izzott) hogy olyan hatást tudott kelteni mintha a légkört nem a Nap, hanem a Vénusz világítaná be. 06:30: Viktor bentről kikiabál, hogy lesz még egy látványosság. 6:39-kor látni fogjuk a Genesis 1-et. És ahogy a Sztellárium mutatta úgy is lett. 6:39: Már látjuk is. Nagyon fényes, gyorsan halad, habár már nem látjuk a csillagokat kivittem a laptopot és az mutatta, hogy épp a Kassziopeia alatt megy át (6:40) most a Gyík csillagképen (6:41) 6:44-kor a hattyún, végül 6:45-kor eltűnt a látóhatárban félúton a Deneb és a Vega között. Érdekes volt látni, hogy egy műholdat nézek a gépen egy programba, és egyszerre a valóságba, úgy ahogy a progiba mutatja. Hát ez hihetetlen élmény volt. 6:45.

Összegezve ezt az észlelős éjszakát, (nekem ez első volt, de biztos nem az utolsó) mind a hárman új élményekkel lettünk gazdagabbak. Én ez alatt az egy éjszaka alatt rengeteget tanultam, de szerintem az is tanul egy bolygóból vagy mélyégből aki századjára  nézi, meg mert legközelebb tudni fogja hogy mit mikor érdemes és nem érdemes megnéznie, mert halvány vagy egyáltalán nem is látszik, vagy a Jupiternek hogy változnak a felhősávjai, vagy a Szaturnusznak a 18 holdja közül melyik látszik és mikor. Minél több a tapasztalat annál több a sikerélmény, és annál kevesebb a csalódás. Én ezt tanultam ma!

Írta: Bóta Roland