DoubleB Hungarian Astronomical Team

Résztvevők:
/ Bóta Roland /

Magyarország, Pest Megye, Tárnok
(2011.01.22; 23:30 – 2011.01.23; 1:15)

Távcső:  Carena 60/700 (Akro.)   
               - 12,5 mm (56x)
               - 4 mm (175x)
               - Barlow 2,3x
               - Fordító 1,5x

Fotó készítés: Sony Ericsson X10 Mini Pro 5MP, Autofókusz

Időjárás: 23:30 - Tiszta ég; átlag 1°C
              1:15   - Tiszta ég; átlag 0°C
          
Fényszennyezettség: - É-ÉK felől Érd fényei: Azimut +12° -ig
                             - K-DK felől Százhalombatta fényei: Azimut +7° -ig
                                    
Meteorészlelés: 1/óra

Észlelés helye: ˝A˝ Terasz

………………………………………………………………………….

(01.22; 23:30-23:59)

Mostanában nagyon rossz idők jártak ránk, magyarokra az időjárás szempontjából. Havonta csak pár napunk volt ép észleléseket végezni. Én a szokásomhoz híven, az esetek 80%-ában amikor nem vagyok otthon és nincs nálam a távcső, akkor aztán biztos hogy tiszta az ég előtte persze 2 hétig be van borulva. (Ez Murphy!). De tegnap végre eljött az én időm. Kicsit felhős volt az ég mégis elég jó volt a seeing, olyan 4-5 ös volt ahhoz képest hogy a hold is igen erősen megvilágította  a felhőket. Már régóta terveztem hogy asztrofotókat is csinálni fogok, de még nem vettem hozzá megfelelő alkatrészeket, CCD kamerát, vagy bármilyen fényképezőgépet, igazából addig nem is akarok amíg nem lesz meg az új csövem. Gondolkoztam rajta hogy akkor ha már ilyen tiszta időnk van, a hold is gyönyörű, valahogy mégis csinálni kellene róla fényképeket. Először webkamerán gondolkodtam, de aztán rájöttem hogy egyrészt, nincs olyan hosszú az USB kábelem hogy beérjen a gépig, másrészt, meg rájöttem hogy nem is jó a webkamera, úgyhogy ez a terv ezzel kudarcba is fulladt. Aztán néztem képeket a neten, hogy van aki csak az okulár elé teszi a gépét és úgy csinál asztrofotókat. Próba-cseresznye alapon kitettem hűlni a csövet, addig is további lehetőségek után néztem, de semmi más kézzelfogható dolgot nem találtam itthon, amivel lehetőségem lett volna asztrofotókat csinálni. Éjfél körül járt az idő, a távcső is kellően lehűlt, úgyhogy nekiláttam a feladatnak.

 (01.23; 0:00-1:15)

Az ég gyönyörű volt. A hold, és a megvilágított felhők fénye dominált az égen, mégis szépen látszódott az Orion-köd szabad szemmel és 4mm-es okulárral egyaránt. Rátoltam a csövet a holdra. Gyönyörű volt, szépen látszódtak az árnyékos részeken a kráterek körvonalai. A fénye nem volt zavaróan erős, valószínűleg ez a kis fénygyűjtő képességű 6 centis csőnek volt köszönhető. Ennek nagyon megörültem, valószínűleg egy nagyobbacska newton rendszerű csőnél, már igen zavaró lehet a fénye holdszűrő nélkül, főleg ha asztrofotók készítéséről van szó. Bár már a legalapabb fényképezőgépekbe és webkamerákba is lehet a kontrasztot vagy fényerősséget állítani, de hát az sajnos a kép minőségének a rovására mehet. Miután kinézegettem magam és eldöntöttem hogy a hold melyik részéről érdemes képet csinálni, elővettem a mobiltelefonomat aminek a nevét és a képkészítéshez fontos leírást, a „fotó készítés” adatpontban leírtam. 12.5mm es okulárral kezdtem. Az első 20 kép elkészítése után rájöttem hogy ez nem is lesz olyan egyszerű dolog mint ahogy azt én elképzeltem, ugyanis rendkívül érzékeny a telefon optikája a kézremegésre ha vaku nélkül használom (vakuval ugyebár lehetetlen lenne). De elkezdtem belejönni, nem mindegy hogy melyik pillanatban fényképezek vele, figyelni kell a levegővételre, és próbáltam nem fázni (remegni) a fagypont körüli hőmérséklet ellenére. Majd elkészült az első épkézláb használható kép 12.5mm-es okulárral (56x).

Újabb 10-15 próbálkozás után sikerült ez az előzőnél rosszabb, de mégse olyan rossz képet csinálni.

Megjegyezném, hogy a legnehezebb az volt az egészben, hogy a telefon kamerájának az optikáját, pontosan az okulár fölé kellett tartani. Ami azért volt nehéz mert ugye a kamera rész a telefon hátuljának majdnem hogy a közepén van, és így randomba kellett húzogatni az okulár fölött a telefont és figyelni hogy mikor jelenik meg a hold a képernyőn. És az sem volt mindegy, hogy milyen távolságra tartom tőle, mert minél messzebb tartottam tőle, annál jobban összeszűkült a látómező. Annál kisebb lett a kör, végül csak egy kis része látszott a holdnak az is életlenül. A most leírt problémákat úgy foglalnám össze, hogy egy rosszul vett levegő és a telefonnal megint simogatni lehetett az okulárt hogy legyen kép, nem hogy szép tiszta befókuszált, csak legyen. Újabb 10 használhatatlan kép után sikerült a fotozás során készült legszebb képet elkészíteni.

Miközben ezt a képet csináltam próbáltam átélni azoknak a mesterlövész katonáknak a helyzetét akiknek tényleg remegés nélkül lélegzet visszatartva kell egy pontos lövést elvégezni. Ez nálam is bevált, ami a képen is megmutatkozik. Végül nem sok esélyt adtam neki, de megpróbálkoztam a 4mm-es (172x) okulárral is képeket csinálni. Hát sajnos mivel nagyon közel kellett tartani a telefont (milliméterekre az okulártól), ha már egy kicsit hozzáértél elkezdett iszonyatosan remegni a kép. Rettenetesen nehéz dolgom volt. Sokkal többet szenvedtem ezen képek elkészítésével mint a 12.5mm-es esetében és még rosszabbul is sikerültek, de az tetszett benne, hogy ekkora nagyításnál is sikerült úgymond kivehető képeket csinálnom.

Összefoglalva az estét, nagyon örültem hogy végre én is kipróbálhattam az asztrofotózást, ezzel sok új élménnyel gazdagodtam, de tanultam is belőle. Hogyha nem szeretne az ember 1 óra asztrofotózásból 50 percet azzal eltölteni, hogy légzési gyakorlatokat  és-valamint okulártakarítási mozdulatokat végezzen, feltétlen szerezzen be egy CCD kamerát vagy egy fényképezőgépet átalakítóval!

Írta: Bóta Roland