Már rég óta vártam, több mint egy hónapja meg volt hirdetve Március 24. 13 órától Napmegfigyelés majd egész estés mély ég túra. Külön szabadnapot is kértem, erre a jeles eseményre. Mivel nem voltam már rég a csillagdába.
Egy héttel a Csillagászati nap előtt derült este fogadott Pénteken, amikor mindig nyitva vannak, ezért elmentem egy kis információt szerezni. Találkoztam egy amatőr csillagásszal, elbeszélgettünk, megadta az elérhetőségét is. Végre valakit találtam aki komolyan is veszi és csinálja is ezt a hobby-t. Már a hét elején elkezdtem mindent összekészíteni, összeírni, átgondolni mire lehet szükségem egy ilyen egész éjszakás megfigyelés alatt. Péntekre készen álltam, mindent bepakoltam a kocsiba, útközbe szendvicset is vettem, lefőztem egy liter kávét, termoszba töltöttem, meleg ruhát készítettem több rétegben, valamint üdítő és csokit is természetesen. A csomagtartó enyhén megtelt, szerencsére a legutóbbi Szabadságom tapasztatából tudtam, hogy a távcsövem elfér a csomagtartóban. A hátsó ülésre alig kellett valamit pakolnom. Már összekészítettem a számítógépen egy mobil gyors csillagtérképet is ami nagyon nagy segítségemre volt, valamint egy Messier maraton tervet is ami az objektumok ajánlott megfigyelési sorrendjét írja le. Mindent kinyomtattam reggel az Internet kávézóban több példányban is.
A közeli barkácsboltban kerestem olyan anyagot ami a távcső kivízszintezésére megfelel, találtam kis fa korongokat mai hasznosnak tűnt. Az idő nem kedvezett, útközben egy futó zápor kapott el, az időjárás előrejelzés pont Szombatra és Vasárnapra mondott felhős időt, amikorra a programom is esett. A hét felhőtelenül telt és az azt követő is. Délután kettőkor ott voltam, csak két tag volt az egyesülettől, de már összerámoltak, bezárták a rossz idő miatt. Egy darabig beszélgettem az egyikükkel, akivel régen először kimentem még a kezdetek-kezdetén. Majd hazamentem, vártam az estét hogy milyen lesz. Nyolc óra körül kimentem körülnéztem, nyolcvan százalék felhős volt, már lassan azon voltam hogy feladom, de valami nagyon furcsa és megmagyarázhatatlan érzés miatt elindultam a csillagvizsgáló felé, az út körülbelül egy fél óra. A kocsi be volt pakolva készen állt minden, csak be kellett ülnöm és elindulni. Azt gondoltam csak nem adom fel ilyen hamar. Amikor odaértem, az utolsó kanyar előtt reménykedtem hogy nyitva van, az ég tiszta volt csak a délkeleti részen volt kisebb felhősödés. Megálltam a parkolóban, egy család nézte éppen a táblát, fehér lámpával szemembe világítva közeledtek hozzám. Kérdezték hogy nem a csillagvizsgálótól vagyok-e? Mondtam nem, de nem mondtam nekik hogy egy tizenkét colos távcső lapul a csomagtartómba. A csillagdában egy tíz colos Maksutow cassergian és egy körülbelül száz-húsz milliméteres APO van, az én Dobsonom bármikor versenybe szállhat ezekkel. Elmentek, a nyugalmam megvolt, amit később megbántam. Csalódottsággal karöltve mivel egy ember sem volt rajtuk kívül ott a rég meghirdetett eseményen. Egy pár perc alatt beöltöztem, majd összeraktam és beállítottam mindent. Ha már itt vagyok végigcsinálom akár egyedül is gondoltam! A Vénuszon beállítottam a keresőt, majd Pólusra álltam. Mivel elég későn érkeztem és a hely sem volt teljesen akadály mentes nem tudtam a listát előröl kezdeni. Rögtön a nyolcadikra kellett ugranom, mivel a többinek vagy fa vagy a hegy állta útját. A sikeresség nem tartott sokáig, egy kisebb szünet után az Oroszlán és a Nagy medve régió következett volna, ami eléggé magasan volt, de a felhősödés megakadályozott. Megszakítottam a listát és olyan dolgokra koncentráltam ami még látni lehetett, az M51 nagyon szépen látszott jobb volt mint az APO ban. Az Orion köd "csápjai" kivehetőek voltak. Majd a Szaturnusz felé vettem az irányt, nem volt jó a seeing további mély egekhez, viszont a hatodik bolygó nagyon szépen mutatott az ötszázszoros nagyításnál a légkör ellenére is, lehetett látni a gyűrűit szépen elválasztva a bolygótól és a foltcsíkját is, mintha ott lettem volna. A Marsot is sikerült megfigyelnem, a szín különbségek a felszínén érdekesek voltak. Éjfél körül annyira befelhősödött hogy a Marathon nak semmi esélye nem volt sajnos, összepakoltam és hazamentem. Remélem a következő jobban sikerül, egyedül észlelés sajnos mostanában nagyon velem jár, úgy nem az igazi, sajnáltam, talán legközelebb több szerencsém és sikerem lesz.
Balassa Viktor Gordon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.